A százszorszép latin nevén Bellis perennis – egyszerűen annyit jelent: “áttelelő szépség”.

Hétköznapi évelő növény, amely egész Európában és Ázsiában honos. A napsütötte rétek, mezők, parkok gyakori virága. Olyannyira elterjedt, szinte mindenki ismeri. Messze földön legendás arról, hogy a nappali fényben kinyílik, ám szürkületkor ismét becsukódik.
A franciák húsvétkának hívják, a német „libavirág” arra utal, hogy gyakran nyílik a libalegelőkön. Angol neve („a nappal szeme”) arra utal, hogy sugárvirágai estére becsukódnak.
Gyógyászati célokból elsősorban a virágzatát szokták leszedni, de sokan gyűjtik a leveleit is, és mindkettőt használják. Fontos tudni, hogy a százszorszép virágait közvetlenül szürkület előtt, azaz a becsukódást megelőzően érdemes leszedni, mert így őrizhetők meg leginkább a hatóanyagai. Szinte egész évben rendelkezésünkre áll, mégis inkább a tavasszal nyíló százszorszép ér a legtöbbet, a leghatékonyabb
A növény egyik óriási előnye, hogy alkalmazása teljesen biztonságos. Kerüljön akár a salátákba, töltelékekbe, mézbe, vagy készüljön belőle tea, egyszerűen lehetetlen túladagolni.

Gyógyhatása:

Ludwig van Beethoven írt e kis virágról dalt Százszorszép címmel.  Talán rajtam kívül más is emlékszik még rá. Itt eleveníthetjük fel emlékeinket a szöveg és a kotta olvasatával: “Egy kis virág a völgy ölén…”>