Pitypang, gyermekláncfű, pongyolapitypang, bárányfejűfű, barátfejűfű, békasaláta, békavirág, bimbófű, buglyosvirág, cikóriavirág, csattogógaz, disznókék, éjjelilámpa, eszterláncfű,  kácsavirág, kákics, kislibavirág, kotlóvirág, kutyavirág, lámpavirág, lánclapi, marcivirág, pampula, papatyi virág, pimpiparé, pipevirág …. és még hosszasan sorolhatnám, milyen neveken ismerjük.
Néhol kutyatejként ismeretes, de az elnevezés több szempontból sem szerencsés: egyrészt a növény nem a kutyatej (Euphorbia) nemzetségbe tartozik, másrészt ezt a nevet használva könnyen összetéveszthető a farkas kutyatejjel (Euphorbia cyparissias), ami viszont a gyermekláncfűvel ellentétben mérgező tejelő növény.
Gyermekkorunk (legalábbis a lányoké biztosan) kedves növénye, hiszen napsütéses réten mennyi koszorút kötöttünk belőlük.

A pitypang a benne lévő keserűanyagok miatt hasznos gyógynövény. Gyökerét ősszel és tavasszal, levelét áprilistól júniusig, az egész növényt gyökérrel tavasztól őszig gyűjtjük.

A belőle főzött tea:

Reumás panaszok, köszvény, fájó ízületek esetén gyökerének főzetét borogatásra ajánlják. 

Az étkezési célokra is használt levele gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, így például béta-karotin, C-, B1- és B2-vitamin, kálium, vas, kalcium, magnézium, foszfor is van benne.
A vadon termő pitypangból, a tőlevélrózsa fiatal leveleiből saláta és főzelék készülhet. A levelek virágzáskor tartalmazzák a legtöbb C-vitamint. Salátának sós-ecetes páccal készítsük el, a hozzáadott kevés olaj jól kiegészítheti aromáját. A levélrózsák közepén lévő bimbókezdemények szintén fogyaszthatók, ízük és felhasználhatóságuk a kelbimbóhoz hasonlít; az endíviasalátához hasonlóan lehet elkészíteni, különösen a citromos, olajos pitypang ízletes.

Külsőleg: szépítőszernek is használják. Tejnedve szeplők halványítására, ránctalanításra is alkalmas.