Pipacs, a virág , amit ugye mindannyian ismerünk. Már, ami a megjelenését, lelőhelyét illeti. Nem is tudom, van-e olyan, akinek nem dobban meg a szíve, amikor meglát egy-egy nagyobbacska pipacsmezőt. De akár egyetlen szálat is ebből a tündérszoknyás törékeny virágból.
Régebben a földműves gazdáknak a termőföldön növekvő gyomnövények jelzésértékűek voltak. Ha a szántóföldet pipacsok borították, azt jelentette, hogy hagyni kell pihenni a földet, viszont a megjelenő kék színben pompázó búzavirágok jelezték, hogy ideje a terményt betakarítani.
Általában csak csodáljuk, mert tudjuk, ha vázába tesszük, hamarosan “meghal”. Pedig érdemes leszedni, mert nem elhanyagolható gyógyhatással rendelkezik.
A gyógyászatban a pipacs piros szirmait gyűjtik. Szárítás alkalmával a szirmok lilás színűvé válnak. A szirmok nyálkaanyagot és antociánglikozidokat tartalmaznak.
Felhasználása:
- Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják.
- Leveleit nyersen vagy főzve fogyasztják (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt.
- Virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele.
Gyermekeknél a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!
Gyógyhatása:
- Jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják.
- Asztmára, heveny hörghurutra és mandulagyulladásra is szokták alkalmazni.
- Migrénes fejfájásra kapható teák egyik alkotóeleme szokott lenni.
