Ibolya, vagy jobban mondva, illatos ibolya. Most, hogy már a kertemben is megjelent, muszáj írnom róla. 
Szerényen meghúzódik az erdei ösvények mentén, patak partokon. De bárhová is kerül a magja, gyorsan elszaporodik, hogy azután ontsa finom illatát.
Közeli rokona a háromszínű árvácska vagy vadárvácska.

Az ibolya legtöbbünk számára talán csak egy illatos virág, ami nem mellesleg szép és ehető is. A kozmetikai ipar már nagyon korán felfedezte magának, hiszen Dél-Franciaországban, Olaszországban nagy területeken termesztik. Virágjából az egyik legdrágább olajat sajtolják, sőt a leveléből is olajat párolnak. 
Azt lehet, hogy már kevesebben tudják, hogy komoly gyógyhatással is rendelkezik. Gyö­ke­re, le­ve­le és vi­rág­ja egy­aránt gyógy­ha­tá­sú.
Reumás panaszok és túlzott gyomorsav esetén is segítségünkre lehet, elpusztítja a káros baktériumok, vírusok –hatásos a HIV-vírus ellen– és gombák egy részét. 
Hatóanyagainak kombinációja gyógyítja a különféle bőrbetegségeket, elsősorban a pikkelysömört, az ekcémát és a pattanásokat. 
Az ibolya enyhe víz- és hashajtó, ezért fogyókúrázóknak, vagy méregtelenítő kúrát végzőknek kifejezetten ajánlott. Ösztönzi a máj és a vesék működését, ezáltal felgyorsítja, és hatékonyabbá teszi a szervezetben felgyülemlett méreganyagok kiürülését.

Az ibolya mindemellett igazi csemege, kandírozva édességként, fagylaltban, főzelékben, teaként és olajként használva, vagy akár húsok ízesítőjeként is megállja a helyét, ráadásul gyógyhatásai többségét feldolgozva is megtartja.