A hársfavirág évszázadok óta a kamilla után az egyik  legnépszerűbb házi szerünk. 

A szép koronájú, illatos virágú, népisen szálfának, szádokfának is nevezett hárs sokfelé díszíti a parkokat, utcákat. Európában honos fajta, jellegzetessége a kis sárgás virágokat övező világoszöld színű fel- vagy más néven murvalevelek.  A fa felhasználandó részeit júniusban gyűjtik.
Tulajdonképpen szinte az összes részének van gyógyhatása.

A germánoknál a hárs a szerelmesek fája volt, úgy tartották, a fa termékenységet és jómódot ad. A középkorban a hársból Mária-képeket és szentek szobrait faragták, ezért szent fának nevezték. 

A hársfavirág  betakarításának idejét  nagyon fontos megválasztani, mert sem a még zárt bimbó, sem a túlnyílott virág nem alkalmas jó minőségű alapanyagnak. A szedéskor a már teljesen kinyílt virág száradáskor széthullik, ezért a virágokat röviddel a kinyílásuk után gyűjtik. Az első három napon adják a leghatékonyabb teafüvet. 

A hársfavirág gyógyászati alkalmazása:

Íme egy dezodor recept a Herbáció népigyógyászati receptmagazin- ból:

Két teáskanál szárított hársvirágot és ugyanennyi szárított repkénylevelet, 80 ml vízzel leforrázunk. Miután kihűlt 30 ml 90%-os borszesszel, és 2 csepp méhfű-olajjal jól összekeverjük. A kész dezodort tiszta szórófejes palackba töltjük és lehetőleg hűtőszekrényben tároljuk. A méhfű-olajat más illatos növényi olajjal is helyettesíthetjük, így más illatú dezodort kapunk.

További érdekességekért, receptekért látogass el ide —>