Borsmenta, vagy csak a menta. Bár számos fajtája létezik (pl. fodormenta, vizi menta, csombor menta, mezei menta, korzikai menta…. a teljesség igénye nélkül), mégis leginkább a borsmentát ismerjük.

A borsmentát már ősidők óta termesztik Kínában és Japánban. A Földközi-tengernél őshonos, de megtalálható Olaszországban, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is. Évelő növény, ami akár egy méter magasra is megnőhet. Megjegyzem, ha egyszer a kertbe ültettük, jól jelöljük ki a területet, ahol “garázdálkodhat”, mert gyorsan terjed.
A borsmenta erős, tiszta, friss aromával rendelkezik.
A növény levelét hasznosítják. Évente általában kétszer aratják, a világos zöld leveleket a szárakról lefosztják, majd megszárítják.
A görög mitológia szerint Pluto, az alvilág istene beleszeretett a gyönyörű nimfába, Minthébe. Pluto féltékeny felesége azonban Minthét növénnyé változtatta, amit már Pluto sem tudott megakadályozni, de a növényt finom illattal ruházta fel, és a nimfáról nevezte el.