Kis meténg – az örökzöld memóriajavító
A kis meténg (Vinca Minor), maga a feledékenységűző. A középkori kolostor és kastélykertekben már termesztették. A régészek néha a vadon megmaradt növénypopulációk környékén keresik az egykori települések nyomait. A meténg a hagyomány szerint nemcsak a valódi sebeket gyógyítja (összehúzó hatása miatt). Azoknak is enyhülést hoz akiknek “sebei a múltban gyökereznek”:gyógyulás fizikai és érzelmi szinten egyaránt. […]
Citromfű – az illatos feszültségoldó
A citromfű, ha egyszer bekerül a kertbe, nehéz onnan eltávolítani. Igaz, kinek jutna eszébe, hiszen illatos is és felettébb hasznos is. Nevét friss, citromra emlékeztető illatáról kapta. Az orvosi citromfű – latin nevén Melissa officinalis – rendkívül sokoldalúan felhasználható, egyike a legrégebben használt gyógynövényeknek. Melissa görög eredetű női név, jelentése: „mézelő méh”. A növény virágaiban […]
Len – a kékszoknyás napimádó
A len megtalálható az egyik elsőként háziasított növények között. Használjuk ételként, de rostnövényként is. A növény szárából a rostot nyerjük, míg a magvakat ételként, olajsajtolásra vagy az orvoslásban használjuk. A rostokat textíliák szövésére, illetve sebészeti, nem felszívódó varratok előállítására használják. A len nálam a fűszerspirál oldalában él. Mindennap rácsodálkozom, milyen szép kék színe van a […]
Orvosi zsálya – az egészség őrzője
Az orvosi zsálya, latin neve: Salvia officinalis. Azért tartom fontosnak megemlíteni a zsálya latin nevét, mert ez az, ami jelentőséggel bír. Neve a latin salvere (megőrizni) szóból ered, ami arra utal, hogy minden betegséget gyógyít. Egyes helyeken növényi aszpirinnek is nevezik. Az ókori görögök és rómaiak – a rozmaringhoz hasonlóan – tartósításra használták, de hamarosan […]